A szőlő feldolgozásának, a bor készítésének legfontosabb eszköze a prés. A teljes lényerés érdekében a szőlőzúzalékból véglegesen ki kell nyerni a bornak szánt szőlőmustot. E műveletnek kétféle módja volt: a taposás/tiprás és a préselés. Délkelet-Európa és a Közel-Kelet régi és kiterjedt borkultúráját a prések hiánya jellemzi, itt a taposás volt a szőlőmust kinyerésének módszere. A teljes lényerés másik technológiája az, amikor nyomó- vagy szorító-, illetve csavaróerő hatására távozik a must a szőlőzúzalékból. E technológia körébe tartozik a szőlőpréssel történő mustnyerés.

A pincében elhelyezett borsajtó egy különösen szép, ép állapotban megmaradt, jellegzetes Balaton környéki darab. Az aszimmetrikus melencés, rögzített végorsós főfás prések csoportjába tartozik. Talapzata eredetileg nagyobb volt, de valamikor levágtak belőle egy darabot (alul a kilógó részt). Az egyik sérült regőn látható évszám alapján az a regő pótlásnak tekinthető (1902).

A prést a következő faragással díszítették: csillagokat, mértanias rózsákat, kacskaringós szíveket, farkasfogas vonalakat és egy cserépből kinövő virágot vésett alkotója gerendájába és ábrocfáiba. A megközelítőleg 200 éves prést, kis karbantartás után, ma is használhatnánk a szőlő levének kisajtolására.